Hangfelvétel-előállítóknak / Jogtulajdonosoknak / Kiadóknak

A hangfelvétel-előállítók jogairól

I. A hangfelvétel előállítójának fogalma

A hangfelvétel előállítója az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egy előadás hangjait (vagy más hangokat) első ízben rögzíti. Nem a rögzítés technikai értelemben történő megvalósítása a döntő, hanem az, hogy ki, vagy mely jogi személy kezdeményezte a rögzítést, tette meg a szükséges intézkedéseket és állt helyt úgy pénzügyi, mint jogi értelemben a rögzítés megvalósulása érdekében.

II. A hangfelvétel előállítójának jogai

A hangfelvétel-előállítók jogainak egy része kizárólagos engedélyezési jog, más részük díjazás iránti igény. A kizárólagos engedélyezési jog lehetővé teszi, hogy a hangfelvétel előállítója a felhasználást megelőzően hozzájárulást adjon másnak az általa előállított hangfelvétel felhasználásához, és meghatározza a hozzájárulás feltételeit, de azt is, hogy a felhasználást megtiltsa. A hangfelvétel előállítójának "díjazás iránti igénye" azt jelenti, hogy ezeket a felhasználásokat a hangfelvétel előállítója nem tilthatja meg, de a felhasználásra tekintettel díj illeti meg. Díjigényüket a jogosultak a szerzői jogról szóló törvény alapján kizárólag közös jogkezelő szervezetük (MAHASZ) útján érvényesíthetik. (A közös jogkezelésről bővebben a B. pontban szólunk.)

• A hangfelvétel előállítója az alábbi felhasználások vonatkozásában rendelkezik kizárólagos engedélyezési joggal:

1. 1. Többszörözés: a hangfelvételről, vagy annak másolatairól nem lehet másolatokat készíteni a hangfelvétel előállító hozzájárulása nélkül, tekintet nélkül arra, hogy a másolat milyen célra, formában, időlegesen vagy tartósan, a hangfelvétel valamely részéről vagy annak egészéről készül. Kivétel ez alól a magáncélú másolás, ennek feltételeit azonban meghatározza a Szerzői jogi Törvény, amikor a következőképpen rendelkezik:
      
      33. § (2) A felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű (hangfelvétel) rendes felhasználására is indokolatlanul nem károsítja a szerző (hangfelvétel előállító) jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.

(3) A szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztően értelmezni.

35. § (1) Magáncélra bárki készíthet a műről másolatot, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik az építészeti műre, a műszaki létesítményre, a szoftverre és a számítástechnikai eszközzel működtetett adattárra, valamint a mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésére.

(3) Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra mással készíttetnek másolatot.

A törvény fent idézett szakaszaiból nyilvánvaló, hogy több olyan fajta másolat, amelyet a közfelfogás szívesen minősítene "magáncélúnak", valójában nem az. A "magáncél" szerzői jogi értelemben nem azt jelenti, hogy a "megrendelő" vagy a másolat elkészítője magánember. Nem minősül például magáncélúnak a másolat, ha azt ellenszolgáltatás ellenében készítik, hiszen a másolat "anyagi haszonszerzés céljából" készül. Ugyancsak nem minősül magáncélúnak a másolat - még akkor sem, ha a magánszemély saját maga készíti el a másolatot -, ha a másolat felhasználása később nyilvánosan vagy üzletszerűen történik. Leegyszerűsítve: magáncélú a másolat, ha azt a magánszemély a tulajdonát képező, másolat készítésére alkalmas berendezésével, saját, - tehát semmiképpen nem nyilvános bemutatás - céljára készíti.

A magáncélú másolás tehát szűkre szabott kivételt jelent a FŐSZABÁLY alól, mely így hangzik:

A HANGFELVÉTEL BÁRMILYEN TÖBBSZÖRÖZÉSÉHEZ A HANGFELVÉTEL ELŐÁLLÍTÓJÁNAK - ÉS TERMÉSZETESEN MÁS JOGOSULTJAINAK, ÍGY PÉLDÁUL A SZERZŐNEK, ILLETVE AZ ELŐADÓMŰVÉSZNEK - HOZZÁJÁRULÁSA SZÜKSÉGES.

A nem kereskedelmi forgalomba hozatal céljából, de nem is magáncélra történő többszörözéshez (zenegépben történő felhasználás, illetve lemezbemutató céljára történő felhasználás) a MAHASZ-tól lehet hozzájárulást szerezni. A fizetendő jogdíjmértékeket az igazságügyi miniszter a Magyar Közlöny mellékletét képező Hivatalos Értesítőben (2017./61-es szám) megjelent jogdíjközleményben tette közzé. A jogdíjközleményt a MAHASZ weboldalán is el lehet olvasni. ( link )

1. 2. Terjesztés
      
      A terjesztés fogalmát az Szjt. 23 szakasz (1) bekezdése a következőképpen határozza meg:

Terjesztésnek minősül a mű (hangfelvétel) eredeti vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra történő felkínálással.

A hangfelvételt csak terjesztési jog jogosultja hozhatja forgalomba, ideértve a hanghordozónak az országba történő behozatalát is. Így külföldön jogszerűen többszörözött példányok terjesztése Magyarországon jogszerűtlen is lehet, amennyiben az importőr nem rendelkezik terjesztési joggal.

1. 3. Nyilvánosság számára lehívásra hozzáférhetővé tétel (köznyelvi szóhasználattal: Internetes felhasználás):

Szjt. 76. § (1) bekezdés c) pont:

"A hangfelvétel előállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a hangfelvételt - vagy annak részét - vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg."

Az Interneten elterjedt MP3-as formátumba tömörített, letölthető zenei fájlok, vagy hangfelvételt linken elérhetővé tevő online felületek túlnyomó többsége például nem rendelkezik a hangfelvétel előállítójának hozzájárulásával, és így az Szjt. előírásait súlyosan megsérti az ilyen tartalmakhoz történő hozzáférést biztosító személy.

 

• A hangfelvétel előállítója az alábbi felhasználások vonatkozásában rendelkezik díjigénnyel:

  1. Kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek sugárzása (rádiók illetve televíziók műsorában történő felhasználás)

 

1. 2. Kereskedelmi célból kiadott hangfelvétel nyilvánossághoz közvetítése (éttermek, diszkók, üzletek gépi, tehát nem élő-, zeneszolgáltatása)

Az 1. pontban pontban leírt felhasználások után fizetendő díjakat a hangfelvétel-előállítók közös jogkezelő szervezete, a MAHASZ és az Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI) közösen szedi be és osztja fel a jogosultak között. A felhasználás után fizetendő díjmértékeket és felhasználás egyéb feltételeit tartalmazó jogdíjközleményt a az igazságügyi miniszter minden évben közzéteszi a Magyar Közlöny mellékletét képező HIvatalos Értesítőben (2017./61. szám). A jogdíjközleményt a MAHASZ weboldalán is lehet olvasni.

A 2. pontban leírt felhasználások után fizetendő jogdíjat a hangfelvétel előállítók részére is az Artisjus gyűjti be, a MAHASZ-szal kötött szerződés alapján, az Artisjus által közzétett jogdíjközleménynek megfelelően. E jogdíjközleményt is közzétette az igazságügyi miniszter a Magyar Közlöny mellékletét képező HIvatalos Értesítőben (2017./61. szám)

A hangfelvétel-előállítói jogok átruházhatók, azok forgalomképesek. A hangfelvétel-előállító jogutódja jogtulajdonosként teljes körben tudja gyakorolni a hangfelvétel-előállítói jogokat, de a hangfelvétel-előállítónak lehetősége van arra is, hogy a jogait megossza több személy között.

III. A hangfelvételek védelmi ideje

A hangfelvételek védelmi ideje a következőképpen alakul:

1) a hangfelvételek a hangfelvétel első forgalomba hozatalát követő év első napjától számított hetven évig vagy a hangfelvétel elkészítését követő év első napjától számított ötven évig, ha ezalatt nem hozták forgalomba a hangfelvételt;

A hetvenéves időtartamot az első ízben a nyilvánossághoz történő közvetítést követő év első napjától kell számítani, ha a hangfelvételt az elkészítésétől számított ötven év alatt nem hozták forgalomba, de ezalatt a nyilvánossághoz közvetítették.

Ha a hangfelvétel forgalomba hozatalát vagy - ha erre nem kerül sor - a nyilvánossághoz közvetítését követő év első napjától számított ötvenedik év elteltével a hangfelvétel-előállító vagy az ő engedélye alapján más személy nem kínálja fel a hangfelvétel többszörözött példányait megfelelő mennyiségben forgalomba hozatalra, vagy nem teszi a hangfelvételt vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg, az előadóművész felmondhatja az előadás rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött szerződést.

E szerződés felmondásának joga akkor gyakorolható, ha a hangfelvétel-előállító az előadóművésznek a szerződés felmondására irányuló szándékáról szóló értesítését követő egy éven belül nem végzi el mindkét említett felhasználási cselekményt.

Ha az előadóművész az előadása rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött szerződést az előzőekben foglaltak nem teljesülésére hivatkozva felmondja, a hangfelvétel-előállítónak a hangfelvételhez kapcsolódó valamennyi joga megszűnik.

Jelenleg azok a hangfelvételek állnak védelem alatt, amelyeket 1963. november 1-jén vagy azt követően hoztak először forgalomba, illetve ha ez nem történt meg, akkor 1963. november 1-jén vagy azt követően rögzítettek.

 

IV. A hangfelvétel-előállító, mint film-előállító

A videoklipek olyan zenés filmalkotások, amelyek előállítói az általuk kereskedelmi célból kiadott hangfelvételeket használják fel a rövidfilmben. Az alább felsorolt hangfelvétel-előállítók által készített videoklipek felhasználásához a Phonojus Audio és Video Ügynökségtől (1113 Budapest, Harcos tér 5., telefon: 06 1 3914200) lehet hozzájárulást szerezni.