Hírarchívum
Év végi chart-elemzés
Az éves összesített slágerlisták (TOP100-2004.xls) böngészésekor joggal merül föl rögtön az elsõ kérdés: miért van kétféle lista?Nos, az egyik az összesített fogyási darabszámok alapján, a másik pedig évközben a listán elfoglalt pozíciókalapján készül.
Így jelentõs különbségek adódhatnak abból, hogy egy adott kiadvány az év mely szakában jelent meg.
A karácsony elõtt megjelenõ lemezek – különösen a széles közönségsikerre számító és azt el is érõ albumok – általában nagyobb mennyiségben fogynak, hiszen ilyenkor megélénkül a lemezipar, és még azok is be mernek tenni ajándéknak egy-egy szép CD-t a karácsonyi bevásárló kosárba, akik év közben kizárólag a filctollal megjelölt, olcsó írott CD-ket használják zenehallgatásra.
Viszont a karácsony elõtt megjelenõ lemezek így kevés hetet töltenek a slágerlistán, ezért a pozíciókból adódó pontszámok összesítésében esélyük sincs az olyan lemezekkel szemben, amelyek mondjuk az év elején jöttek ki, és egy-egy héten ugyan nagyságrendekkel kevesebb fogyott belõlük, viszont az hosszú hónapokon keresztül „csordogált”, tartván a pozíciót a listán.
A karácsony elõtti sikeres megjelenésekre példa Oláh Ibolya, a Nox karácsonyi albuma vagy az irigy Hónaljmirigy: mindegyik lemez komoly darabszámokat produkált, így az elsõnégy között van eladás alapján, de a helyezések szerint készült listán rajta sincsenek. Ezzel ellentétben mondjuk a Rasmus „Dead Letters” albuma a helyezések alapján elért huszonhatodik hellyel jóval jobban áll, mint a darabszám alapján megcsípett hatvankilencedikkel. De ugyanígy Márió „Sárga rózsája”, MC Hawer & Tekknõ „Kimegyek a temetõbe”, vagy a Tankcspda „Élni vagy égni” c. lemeze (mindhármuknál ezek eggyelkorábbi albumk) is sokkal jobban áll helyezése, mint darabszám alapján, mivel, mivel szinte egész évben a listán szerepeltek. Szemben mondjuk mindannyiuk friss albumával („Csalogány”, „Ma este mulatunk, „A legjobb mérgek”), amelyek az eladás alapján szerepelnek a legjobb 100 között, mivel a karácsonyi piacra jelentek meg.
Vannak albumok, amelyek mindkét összesítésben nagyon jól szerepeltek, ilyen például a Rómeó és Júlia musical francia nyelvû változata, a Hooligans Szenzációja, , Cserháti Zsuzsa poszthumusz válogatáslemeze, s különösen a Nox Bûvölete, amely egyik listán az elsõ, a másikon pedig a második helyet tudta megszerezni. Így azt hiszem, kijelenthetjük, hogy AZ ÉV LEMEZE a NOX és a „BÛVÖLET”.
Bármiféle elemzés mellett azonban le kell szögezni, hogy ezek a listák a boltok által hétrõl hétre a MAHASZ rendelkezésére bocsátott adatok alapján készültek, ahogy a heti slágerlisták is ugyanígy készülnek. Elõfordulhat tehát, hogy egyes kiadványokból olyan üzletekben, olyan csatornákon értékesítenek számottevõbb mennyiségeket, amely fogyásokat mi nem tudunk mérni. Tehát a helyezésekben kisebb eltérések elõfordulhatnának akkor, ha ténylegesen a kiadók által értékesített példányszámok alapján végeznénk a rangsorolást. Mivel azonban ez nehezen követhetõ, ráadásul esetenként speciális (pl. cégek számára történõ, akciós, stb.) eladások is elõfordulhatnak, az eredmény megint csak nem biztos, hogy reális lenne. A boltokban minden kiadvány (nagyjából) egyenlõ eséllyel indul, így ezek a listák összességében jól tükrözik a vásárlók általános ízlésvilágát, és megbízhatóan rajzolnak fel tendenciákat.
Ezek alapján talán kijelenthetjük, hogy a mulatós vagy „hagyományos szórakoztató” zene túl van a csúcson. Míg a tavalyi összesítésben a legjobb tíz között a két listán 5 illetve 4 ilyen kiadvány szerepelt, idén egyedül Máriónak, illetve MC Haweréknak sikerült elcsípnie egy-egy helyet. Az persze valamelyest relatív, hogy mit sorolunk a „hagyományos szórakoztató zene” kategóriájába, hogy mennyire tartozik ide a Princess, a Romantic, a Fiesta, a Desperado (valószínûleg ebben a sorrendben egyre kevésbé), vagy éppen a Nox. Sõt, az Irigy Hónaljmirigy mostani albuma is abszolút mulatós, de történetesen parodizálja a mulatós zenéket – amit persze a közönség nem biztos, hogy észrevesz, és lehet, hogy csak a szövegen nevet, azon kevésbé, hogy maga a stílus is kap egy jó adag cikizést.
De mindenképpen azt láthatjuk, hogy kevésbé dominál a mulatós, és például a Nox elsõ albuma ha közelebb is állt ehhez a világhoz, a „Bûvölet” már jóval színvonalasabb. Szerencsésen találta meg az utat a pop és a valóban népies elemek vegyítésével, s ez az út úgy tûnik, komoly közönségsikerhez is vezetett.
A másik nagy áttörést feltétlenül a rockzene tudhatja magáénak: Míg múlt évben a két különbözõ listán Ákos, illetve a Zanzibar egy-egy hellyel maradt le a legjobb tízrõl, idén masszívan ott van a Hooligans, de kicsit lejjebb Ákos, sõt, a Guns N’ Roses, majd a U2 is.
A külföldiek szereplése továbbra is meglehetõsen halovány, még ha a Rómeó és Júlia ki is ugrik közülük. Mindkét listán 20 nemzetközi kiadványt találunk, ami kereken 20%-ot jelent.
A hazai piac kevéssé dinamikus, az újra meglehetõsen nehezen fogékony voltát mutatja az is, hogy nem csak ugyanazok a nevek, de sok esetben ugyanazok az albumok is szerepelnek az idei, mint a tavalyi összesítésekben. Pedig a lemezmegjelenéseknek se szeri, se száma, s külföldön igen ritka, s valóban kiugró teljesítménynek számít, ha egy kiadvány egy teljes éven át tud számottevõ eladásokat produkálni.
Amellett, hogy sajnos úgy tûnik, a lemezeladások összessége az elõzõ évhez képest ismét csökkenést mutat, összességében tehát pesszimizmusra és optimizmusra egyaránt találhatunk okot, mármint a zenei tartalmat tekintve. Remélhetõleg a lassú, de érezhetõ minõségi javulás az eredeti hanghordozók értékét is növelni fogja a fogyasztók szemében, s a megrögzött letöltõk is be-beruháznak majd egy-egy jó banda CD-jébe…
Jeszenszky Zsolt